Ugrás a tartalomra
Chapters
  1. Üdv az Omarchyban!
  2. Első lépések
  3. Ha Macről vagy Windowsról jössz
  4. Navigáció
  5. A felső sáv
  6. Témák
  7. Gyorsbillentyűk
  8. Egységes vágólap és előzmények
  9. Emlékeztetők
  10. Értesítések
  11. Szövegkinyerés és diktálás
  12. Képernyőképek és rögzítés
  13. Kapcsolók, tétlenség és a képernyővédő
  14. Omarchy CLI
  15. Terminál
  16. Neovim
  17. AI
  18. Fejlesztői eszközök
  19. Shell-eszközök
  20. Shell-funkciók
  21. TUIs
  22. GUI-k
  23. Böngészők
  24. Kereskedelmi alkalmazások/szolgáltatások
  25. Webalkalmazások
  26. Játékok
  27. PDF-ek kitöltése
  28. Windows VM
  29. Egyéb csomagok
  30. Frissítések
  31. Dotfile-ok
  32. Shell-bővítmények
  33. Monitorok
  34. Billentyűzet, egér, érintőpad
  35. Hálózat
  36. Rendszeralvás
  37. Hardveres hitelesítés
  38. Betűtípusok
  39. Hátterek
  40. Prompt
  41. Arculat
  42. Gyakori finomhangolások
  43. Saját téma készítése
  44. Mac-támogatás
  45. Hibaelhárítás
  46. GYIK
  47. Rendszer-pillanatképek
  48. Biztonság
  49. Omarchy ezen: ...
  50. Telepítés kettős rendszerindítással
  51. Felügyelet nélküli telepítések

Kézikönyv

Felügyelet nélküli telepítések

Az Omarchy ISO képes önmagát telepíteni úgy, hogy senki sem ül a billentyűzetnél. Ha a telepítő talál egy második, cidata címkéjű meghajtót, amely a konfigurációs fájljait hordozza, lemásolja azokat, teljesen kihagyja a beállítási varázslót, és magától újraindul az elkészült rendszerbe. Nem kell hozzá külön ISO-build, sem extra rendszerindító menüpont - ha nincs ilyen meghajtó csatlakoztatva, semmi sem változik, és a szokásos varázslót kapod.

Ezzel az Omarchy remek alapképfájl eldobható fejlesztői környezetekhez: hozz létre egy VM-et Proxmoxban vagy Packerrel, indítsd el, sétálj el, majd lépj be SSH-val. A cidata a cloud-init NoCloud címkéje, így az összes elterjedt virtualizációs eszköz már tudja, hogyan kell ilyen meghajtót csatlakoztatni.

A konfigurációs fájlok

A fájlok pontosan azok, amelyeket a telepítő saját varázslója ír ki, ezért a legegyszerűbben úgy juthatsz kiinduló készlethez, ha lefuttatsz egy interaktív telepítést (például egy VM-ben), és átmásolod, amit a /root könyvtárba írt:

Fájl Kötelező Cél
user_configuration.json Igen Lemez, gépnév, időzóna, billentyűzet
user_credentials.json Igen Felhasználónév és jelszóhash
user_encrypt_installation.txt Nem true, amikor a konfiguráció tartalmaz egy disk_encryption blokkot
authorized_keys Nem SSH nyilvános kulcsok, soronként egy
tailscale_authkey Nem Tailscale hitelesítőkulcs a tailnethez való csatlakozáshoz az első rendszerindításkor

A user_credentials.json jelszóhashét az openssl passwd -6 "yourpassword" paranccsal állíthatod elő.

A git-commitetekhez használt név és e-mail-cím nem része a telepítésnek. Állítsd be őket, amint a gép felállt, például SSH-n keresztül, ezzel: omarchy setup git --name "Jane Doe" --email jane@example.com.

A user_credentials.json helyett betehetsz egy üres, defer-provisioning nevű fájlt is. Ez ugyanazt a másik tulajdonosra felkészítő telepítést futtatja, amelyet interaktívan is elindíthatsz: a gép személyes adatok nélkül települ, és aki először elindítja, az választja ki a billentyűzetét és hozza létre a felhasználóját. Ez a mód képfájlkészítő gépekhez való, ahol a meghajtónak egyáltalán nem szabad senki hitelesítő adatait hordoznia.

SSH-hozzáférés

Ha az authorized_keys jelen van, a telepítés beállítja a kulcsokat a felhasználó ~/.ssh/authorized_keys fájljaként, engedélyezi az sshd szolgáltatást, és megnyitja hozzá a tűzfalat. (Egy gyári Omarchy-telepítés úgy szállítja az openssh csomagot, hogy a szolgáltatás le van tiltva és a port zárva van, így egy felügyelet nélküli gép egyébként elérhetetlen lenne.) A telepítés csak hozzáadja a kulcsaidat - az SSH-démon többi hitelesítési beállításán semmit sem lazít.

Ha a tailscale_authkey jelen van, a gép helyette az első rendszerindításkor csatlakozik a tailnetedhez: a Tailscale az ISO mellékelt csomagjaiból települ, a tűzfal engedélyezi a tailnet interfészt, és egy háttérfeladat végrehajtja a csatlakozást, amint a gépnek ténylegesen van hálózata, és sikerig újrapróbálkozik. Újrafelhasználható, előzetesen engedélyezett kulcsot használj, így egyetlen meghajtóképfájl sok gépet is ki tud szolgálni.

A cidata meghajtó elkészítése

Bármilyen fájlrendszer működik a megfelelő címkével. Egy apró ISO a legegyszerűbb út:

mkdir cidata
cp user_configuration.json user_credentials.json authorized_keys cidata/
genisoimage -output cidata.iso -volid cidata -joliet -rock cidata/

Ezután csatold a VM-hez az Omarchy ISO mellé. Íme egy teljes Proxmox-példa:

qm create 101 --name my-omarchy \
  --bios ovmf --machine q35 --cpu host --cores 4 --memory 8192 \
  --ostype l26 --scsihw virtio-scsi-single \
  --efidisk0 local-lvm:0,efitype=4m,pre-enrolled-keys=0 \
  --scsi0 local-lvm:40,discard=on,iothread=1 \
  --net0 virtio,bridge=vmbr0 --vga virtio --serial0 socket \
  --ide2 local:iso/omarchy.iso,media=cdrom \
  --ide3 local:iso/cidata.iso,media=cdrom \
  --boot order='scsi0;ide2'

qm start 101

A rendszerindítási sorrend szándékosan sorolja előre a lemezt: az üres lemez az első indításkor továbbesik az ISO-ra, utána pedig a telepített rendszer örökre a lemezről indul.

Két figyelmeztetés

A titkosított felügyelet nélküli telepítések nem teljesen felügyelet nélküliek - valakinek továbbra is be kell gépelnie a LUKS-jelmondatot az első rendszerindításkor. És a user_configuration.json fájlban lévő disk_encryption blokk nyílt szövegként hordozza ezt a jelmondatot, ezért a titkosított telepítésből épített cidata meghajtót kezeld akkora titokként, amekkora valójában.